az én világom 
    



BLOG

ARCHÍVUM


balázs.. keresi önmagát és másokat


ezt olvasom:
urbanlegends
kriszti
karlsruhe
filmbuzi
photograffiti
fnyrzkny
kiccsaj+malac
spleen
kacce







 

2009. február 12., csütörtök

 
harcok

eddig hazug voltam és gyáva.

most egy faszszopó hazug geci.

azt a nagyon kicsi felszabadultság érzetem, hogy már nem kell titkolnom semmit, durván elnyomja az, hogy most elveszíthetek mindent.




2008. június 22., vasárnap

 
produkálom magam

na jó. szombaton esküvőn voltunk. az itt szerepló neveket a résztvevők biztonsága érdekében megváltoztattam: juli, gábor, sanyi, vilmos.

szóval délután egy óra, megérkezünk a veszprémi szállásra, szembetalálkozva gáborral, aki épp elhagyja azt. egyik autóból másikba átkiabálás során gábor, mintegy köszönés helyett nekünk szegezi a kérdést, jövünk-e a lánykikérésre? végignézve az autóban ülőkön 1:4-hez az alkalmohoz illő ruhát viselők létszáma, így egy határozott nemmel utasítjuk vissza a lehetőséget, hogy végigüldözzünk a városon egy cliot egy skodával.

alighogy elfoglaljuk a szobákat a középiskolai kollégium lányszintjén, juli máris jön és újra elhangzik a kérdés, nem megyünk-e el a lánykikérésre.. rövid mérlegelés után egy - ha öt perc alatt elkészülsz, akkor igen válasszal elégítjük ki a kiváncsiságát. ezzel ki is viharzik a szobából. mintegy két perc alatt abszolválom az ing-nadrág-cipő csere kombót, majd még öt után már a nyakkendőm is megfelelően van megkötve. további húsz, julira várakozással töltött perc után, 13:30-kor hárman kanyarodunk ki a kapun, azaz pontosan nulla percünk van az előttünk álló 11 kilométer megtételére.

illetve csak lenne, ha nem találkoznánk azonnal újabb ismerősökkel. ablakletekerés és újabb kérdések kielégítése (- igen, itt van a szállás, vissza harminc méter, de vigyázz, mert egyirányú, mi is beszoptuk.. -lánykikérésre, de persze, még visszajövünk az esküvő előtt, és mi is majd gyalog megyünk le). ezekután hetvennel rohanunk le a hegyről, hirtelen mindenkinek eszébe jut bekötnie magát. jobban mondva rohannánk, ha nem lenne minden második utca egyirányú, és ne a behajtani tilos végükkel találkoznánk folyton. aztán a központból az agyam által érzékelt mágneses erővonalak segítségével máris dél felé vesszük az irányt, míg sanyi és juli egy várostérkép és egy (konzorciumi nyomtató által produkált) a3-as fotoreál műholdképpel egymással versengve próbálják meg kitalálni hol a fenében is lehetünk.

újabb egyirányú utcák után máris az elkerülőn vagyunk, aztán a hetvenhármason kifelé. már röhögünk, de még mindig van negyed óránk. mikor beérünk felsőörsre nyugtázzuk, hogy egyedül erről a helyről nincs térkép sanyi gpsében, ami amúgy is a koleszban maradt. a második utca balra - jelentem ki magabiztosan, és be is vágunk a templom előtt. néhány perc bolyongás, egy újabb egyirányú és egy zsákutca után ráébredünk, hogy körbementünk és újra a főútnál vagyunk.

térkép böngészés, lendületes indulás, és máris egy újabb mellékutcában mászunk felfelé. mikor a rózsa utca vadra vált, megint kollektív röhögés, és kezdjük feladni. új célunk, hogy találjunk vissza a főútra, vissza veszprémbe, és még lesz időnk lesétálni a templomba. megnyugszunk, rendezük sorainkat és lefelé indulunk.

az első kanyar után belebotlunk egy sor felszalagozott autóba. gyors örömködés és néhány - tudtam, hogy ott kell befordulni! szólam után épp akkor állunk meg a sor végén, mikor a vőlegény és a menyasszony kifelé indul az udvarból. a következő két percet kormányra-, kesztyűtartóra- és hátsóülésre boruló röhögéssel töltjük, majd az előttünk álló autó utasai - újabb ismerősök - találnak ránk, mi pedig megmagyarázzuk nekik, hogy ez afféle mátyás mese: jöttünk is, meg nem is.

a hetvenhármas út szerencsére kétsávos, így lehetőségünk nyílik időbeli lemaradásunk redukálására. mikor visszaérünk a szállásra a többiek már sehol, de még körülbelül negyed óránk van lesétálni a templomhoz. a szobában azonban újabb ismerős, a meztelen vilmos vár ránk, és a meztelen jelző itt most korántsem holmi szleng. - lezuhanyzok! várjatok meg! öt perc! tíz perccel később már zokni is van rajta, de aztán sikerül rávennünk, h a nadrág után az öltözést már az autóban folytassa, mert gyalog úgysem érnénk már le.

immár rutinból rohanunk le a hegyről, azonban az időközben kikapcsolt közlekedési lámpák nem segítenek behozni a lemaradásunk, mert folyton balra akarunk kanyarodni. újabb térképolvasási verseny, és máris ott vagyunk valahol, ami már a környéken van. az egyirányú- és zsákutca problémáink áthidalásaként letesszük az autót, embereket szólítunk le az utcán, majd kocogni kezdünk. juli tűsarkúban igen mókásan csinálja. - ott előre, és át tudtok menni az árkádoknál. - köszi! és vilmos már szalad is előre, majd szempillantás múlva kisebbfajta pánikrohammal tér vissza egy újabb zsákutca miatt. egy kanyar, és meglátjuk a templomot. ötven méterre lehetünk tőle, de abból huszonöt sajnos vertikális. lépcsőt keresünk és találunk, majd a bejárat előtt felsorakozott pár és virágszirmokat hajigáló kislányok előtt slisszolunk be a templomba. a vőlegénytől még a - csak rátok vártunk ááám-at is megkapjuk viccesen, és alighogy leülünk, jönnek is utánunk.

a polgárira közösen vonultunk át, de oda még csak akkor ment be az előttünk lévő ifjú pár, aztán a lakodalom helyszínére is korábban érkeztünk, így kétszer is felmerült, hogy gyorsan kivegyük az ajándékokat és/vagy visszavigyük a kocsit, de aztán ezt későbbre halasztottuk, mondván - ma már nem akarunk elkésni sehonnan.

J



2007. november 5., hétfő

 
hf leadás

légifénykép kiértékelés. jobban mondva térképfelújítás.

közben online stratégia. most pakolom ki a békésen szunyókáló szomszédaimat.

hármora tervezem a fekvést, addigra remélem mindkettővel végzek.

közben fejben kharón vizébe - mint lakmuszpapírt - dobom magam.

most jó.




2007. február 28., szerda

 
boka (nemecsek nélkül)

fáj a bokám

gondoltam megmoszgatom kicsit és jobb lesz.

most mégjobban fáj.


 
almák

egyesek szerint

engem isten is zölalmának teremtett.

pedig igazából cs egy éretlen piros vagyok.




2006. december 25., hétfő

 
karácsony van

pulcsi, könyv, zokni stb, dvd stb, pénz. mindenki azt mondja milyen személytelen pénzt adni. pedig sokkal inkább a beismerése annak, h fogalmunk sincs, h mit szeretne a másik - ez nem cs az egyszerűbb út. és én értékelem. mert amit veszek belőle, arról ugyanúgy emlékezni fogok arra, akitől a pénzt kaptam rá, mintha magát a dolgot kaptam volna tőle. na jó, talán nem 100%osan, de kábé. és talán egy álmot váltok valóra belőle; ahelyett, h vmi haszontalan cuccot kaptam volna.

hmm..




2006. május 25., csütörtök

 

elment, elrepült.

nem akartam odamenni hozzá, mert egyrészt valószínűleg kellemetlen helyzetbe hoztam volna, másrészt amúgysem szereti a meglepetéseket.

de amikor györgyi búcsúzkodott, ő meg cs ott állt.. akkor nehéz volt ellenállni h lerohanjak a galériáról és jól megölelgessem..

:*




2006. április 25., kedd

 
pillanat...



2006. március 29., szerda

 
azóta megvan a motiváció.. ;)



2005. június 7., kedd

 

asszem mostmár fakk ebbe az egészbe. rég voltam már ilyen szarul.

de ezt egyszer már leírtam:

''amúgy is elég lassan alszom el, még ha ki vagyok teljesen akkor is kell
fél óra. és persze az embernek közben egy csomó hülyeségen jár az
agya. például, h most miért nem tud elaludni. v h mi a jó és mi a rossz.
v h miért van az, h kedd éjszaka óta minden szar. vagyis inkább szerda
reggel óta. miért van az, h még ahhoz sincs kedvem, h levegőt vegyek,
nemh ahhoz, h bármit csináljak? miért van az, h szivem egyik csücske
panni tök először felhív, dumálunk negyed órát, de az a mennyiségű
élet, amit belém generált is eltűnik órák alatt? hogyhogy nem elég az, h
találkozom szivem egy másik csücske timivel, dumálunk,
jégkrémet és elképesztő mennységű epret eltüntetünk? és miközben
elkísérem a móriczig megjegyzi, h tényleg látszik rajtam, h nincs
kedvem semmihez. miért van az, h utánna elmegyek fényképezni, de
egyrészt el sem jutok odáig, ahová indultam, mert tuti kis témákat
találok odafelémenet, de ez a eufória is szertefoszlik pár óra múlva? ági
miatt? azért mert lepattint, mert olyan emailekkel válaszol néhanéha,
amin a hülye is látja, h úgy kellett odaszenvedni azt az öt sort? pedig
eszemben sincs emailezgetni vele, cs küldtem neki pár dolgot, amire
szüksége volt, és válaszolt, aztán én válaszoltam, és blablabla. v a
vizsgák miatt, amikről utálok beszélni? v a pótzhk miatt, amikről
mégjobban? v magam miatt, amiért újabb és újabb dolgokra jövök rá.
mint például arra, h igenis vannak dolgok, amiktől félek? jöttem
hazafelé (albérletbe) népligetnél (ftc stadionnál) megyek le a metroba,
és jön, fut, szalad velem szembe egy komplett szerelvénnyi ute-s, és
félre löknek, és tényleg megijedek. v mikor azt írod, h reméled nem
fogok csalódni ágiban rájövök, h egyáltalán nem attól félek, h ági nem
olyan, mint amilyennek hiszem, mert ágiból van még egy csomó, hanem
attól, h én nem leszek olyan, amilyennek hinni akarom magam. ági
helyett élőbb-utóbb taláhatok mást, de magam helyett..? de ezt a
helyzetet épp ez a felismerés segített legyőzni, na végre, látom a fényt
az alagút végén, és lassan talán sikerül elaludnom is...

asszem egyszerűbb lenne, ha nem lelkiznék ennyit. főleg magammal
nem... ...bár akkor biztos tök utálnám magam, és mégkevésbé érteném.
most végre egy kicsit mintha tisztulna...

nem is tudom mi a jobb. mikor nem tudok aludni, v mikor álmodom.
általában nem szoktak rosszat álmodni. tkp ritkán álmodom (vagyis
ugye ha a tudományos hozzállás seggét akarom nyalni: ritkán
emlékszem az álmaimra), és akkor cs jó dolgokat. de ez is szar. még
középsuliba jártam, mikor rájöttem erre. egyszer azt álmodtam, h végre
összejöttem egy csajjal, akihez mérhetetlenül reménytelen szerelem
kötött. emlékszem, még eszembe is jutott, h ez biztos cs egy álom, de
aztán elvetettem, mert nem történt semmi kifejezetten irreális, és
különben is, az ember nem gondol álmában arra, h álmodik. mikor
felébredtem, percekig vmi boldog felszabadultság érzésben lebegtem,
h végre! végre! aztán rájöttem, h cs álmodtam az egészet, és azóta
minden jó álmomból így, ezzel a rossz szájízzel ébredek.

bocs a lelkibeteg hozzáállásomért.''

ez tegnap volt, de ha lehet mára még szarabb lett. felkeltem, és egyszerűen nem indultam el. balázs nem indult be. nagynehezen kibotorkátlam reggelizni, de cs mert gy, a szobatársam is ott volt (részt kell vennem a társasági életben), de aztán visszaültem az ágyba, és egy órát görnyedtem még. egyszerűen nincs miért felkelni. (persze tanulás, meg minden, de...) nincs semmi motivációm. abszolút semmi.

ja, és megbuktam sziltanból. pedig azt még azelőtt írtam, mielőtt ennyire elmélyedtem volna ebbe a nihilista kátyúba.




2005. május 30., hétfő

 

ok. rendszertelen netező vagyok. v ha nem is - hát rendszertelen blogger.




2005. május 17., kedd

 
volt fesztivál 2005

volt fesztivál. szeretném. azonban - pénz. illetve annak hiánya.

nézzük csak. a kártyámon van kb 900 ft. a zsebemben ötezer (hétvégi melóból). tartalékban 2200. a telefonom viszont üres. márpedig azt fel kell tölteni; hétvégén is akartam telefonálgatni, lillának, panninak, dehát a hívás megkezdéséhez nem áll rendelkezésemre elegendő zsé. persze ott van a vonalas, hiszen otthon voltam, de azt sem akartam, h mindenki hallja, h én mit beszélek, kivel beszélek... ahhh..

na, szóval ez összesen 8100 pénz. a héten élnem kell, ez bele fog kerülni némi anyagiakba + telefon töltenem, ez szintén. a beugró három napra 8900 + még ott is élni kell. ha nagyon összehúzom magam talán meglesz, és akkor sopronban majd nem kell garasoskodnom. nem. ha kell(ene), úgy inkább el sem megyek.

meglátjuk.




2005. május 12., csütörtök

 
minden rendben

mostanában gyakran kap el ez a ''mindent alámultam'' hangulat. vizsgaidőszak, balázs, ez cs a vizsgaidőszak miatt van, relax. nem, nem azért, mert egyedül vagy, nem azért, mert hiába voltak nőid néha, rövid ideig, sosem volt senki a tiéd, és te sem voltál soha senkié. nem azért, mert más akarsz lenni. nem azért mert tudod milyen akarsz lenni, cs épp az egy kurva távoli cél. nem azért, mert mikor cs egy pillanatra, cs egy mondat erejéig nem vagy önmagad, akkor azonnal kiderül, h ha olyan lettél volna mint mindig, akkor megválthattad volna a világot. v legalábbis a világod. nem, balázs, nem erről van szó. nem, nem az anyagiakról, amik most nincsenek, nem az ismerősökről, akik nem akarnak közelebb jönni, v inkább cs te nem tudod őket közelebb hozni. nem a fejedről, nem a testedről, nem az ízlésedről, nem a gondolataidról, nem az érzéseidről. nem. nyugi, ez cs a vizsgaidőszak. júliusra minden a helyére kerül. nem, ennek a kibaszott nagy üres, hideg, félelmet keltő fekete foltnak nem ott a helye, nem a hasad fölött, a bordáid közööt. nem, majd el lesz rakva onnan, cs ezt a másfél hónapot bírd ki. nyugi, jönnek majd a sikerélmények. látod, még vége sincs a 13. hétnek, de te már szereztél 2 kreditet, és a legjobb úton haladzs még 3 felé. nyugi, gondolnak rád, eszükbe jutsz néha. ez cs egy kis previzsgaidőszak depresszió, nem veled van a baj. nem, a világgal sem, minden rendben. minden rendben.

 

''Maradj otthon, nézzél tv-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten amelyik rosszul van az vagyok én''

(kispál és a borz: csillag vagy fecske)




2005. május 11., szerda

 

"you're not your post count"




2005. május 6., péntek

 

vki egyszer azt mondta, h nekem a depresszió a szexepilem...

...és h mennyire igaza lehet! :|


 

szóval az egész úgy kezdődött, h leállt a múlt hét folytatása. kedd este felhívtam lilit, és lemondta a szerdát - bár még mindig nem tudom, h mi van szerdán, mindegy. mindenesetre  ott leszek hétfőn a közlekelőadáson, mert beszélni akar velem.. egyelőre azonban a lényeg az, h így lett egy üres szerda estém...

...peti már csomószor hívott engem is, gyt (a szobatársam) is, de én már kb 10szer nem mentem el, mert más dolgom volt, v nem volt pénzem, esteleg kedvem, és tkp peti 10ből kb 7szer peti amúgy is visszamondta. most lemegyek persze. indítunk az áig koliban. nem szeretem az ilyen kolis meetingeket. főleg azért, mert egy (tetszőleges) koleszben mindenki ismer mindenkit, és mikor mi odamegyünk gyvel ketten, mi vagyunk azok, akik ja, balázsék szinten esetleg ismerősök, viszont h én nem tudok megjegyezni senkit, az hétszentség. ráadásul petire hatványozottan igaz, h ismer(i) mindenki(t). ehhez jön még az, h a beszéd téma kizárólag az, h mi történt a közös ismerősökkel - akik ugye nekünk nem ismerősök, de azért hű, az tényleg durva!, meg ez mekkora kibaszás!. midenesetre egy óra alatt a szobában megfordult kb 10 csaj, akiknek egytől-egyig be lettünk mutatva, de dögöljek meg, ha akár egyiküket is névhez tudnám kötni.. vagy akár felismerni őket az utcán - pedig még tök józan voltam, tkp alig ment le két sör. mindegyikük első-másodéves áig, mindegyikük ugyanúgy beszél, ugyanazokat a szavakat használja, ugyanazokat az embereket ismeri, ugyanolyan bulizós, mindegyikük ugyanolyan. persze biztos cs nekem, felületes szemlélőnek.

húzzunk is el inkább, persze, nekem mindegy, menjünk living roomba. belépés - peti révén - mint ál-áfesek, welcome drink, pangás. mikor megérkeztünk - nem tom, tizenegy körül - teljes létszám a helyen 30 fő. de jó lesz. csocsózzunk. többszörösen foglalt. a történethez hozzátartozik, h balázs nem bulizós. nagyon nem. főleg ilyen zenére nem. pláne ilyen kevés emberrel nem. meg amúgy sem. na, van karaoke, hurrá, akkor éneklünk valamiiiiiit!.. végén négyen megszültük a döntést, tankcsapda: mennyország tourist. irdatlan siker persze.  -peti, énekeljünk blinket! -de nem tudom a szövegét -azért van kivetítve... -később -ok aztán mindenki eltűnt, balázs meg feltaláta magát. all the small things, knockin' on heaven's door, born to be wild... egyszercsak karaokes felkonf csaj elénekli a ha az életben-t. a listán persze abszolút nincs kispál, de semmi gond, balázs azért leadta, karaokes srác rá is bólint...... ......aztán mégsem, mert négy óra lett, és bezár a bazár. hjajj, ez most megmaradt a zuhanyzónak, pedig aztán most jól kiélhettem volna magam! :) sebaj, hazafelé elénekeltem gy-nek, pedig a végén már a testi épségem fenyegette.. :) mindenestre peti eltűnt, pedig gy az ő szobájában hagyta a cuccát. haza, aztán balázsnak két óra alvás után irány matekra.

tízkor végeztem, elmentem boltba, aztán haza. gy akkor kelt fel. én vissza egyetem, ő vissza peti. aztán déltől nyolcig. utána fel kingához. most szakított az elfelejtettemanevét-tel, azt hittem szakítás utáni lelkivilág masszírozás, de már van is új jelöltje, szal ez hál' isten elmaradt, negyed egyre haza, aztán ma újra gép előtt. este matek zh, esélytelenül, úgyh nem is kérem, h szúrkoljatok...




2005. május 5., csütörtök

 
exhibi

tegnap voltam gy-vel, petivel meg néhány más arccal living roomban... karaoke.. balázs kiereszthette az elfojtott exhibicionizmusát... :) blink-182: all the small things, steppenwolf: born to be wild, kispál: ha az életben (majdnem), meg még volt vmi, cs elfelejtettem.. na, erről majd még mesélek, cs most megyek víztájat védeni, aztán meg matek konzultációra... bakker, mintha esti iskolába járnék (kár h reggel nyolckor kezdtem ma is..)



2005. május 4., szerda

 
balázs

ezt a levelet most küldtem el panninak.

''na, így indultam el hazafelé tanulni. annyira nincs semmi ami inspirálna... de semmi, még cs egy kicsit sem.. nem rég kérdezte tőlem vki, h jön a vizsgaidőszak, és h félek-e már tőle előre? meglepődtem, nem is a kérdésen, hanem inkább az érzéseimen. félni? a vizsgaidőszaktól? 300 ute szurkolótól a népligetben talán, de a vizsgaidőszaktól? hiszen már előre tudom mi lesz. írok pár mechanika és matek pótzht, amiknek egy része talán sikerül, de az összes valószínűleg nem. aztán elsőre megbukom b3-ból megint. később újra próbálkozom. tanulok a vizsgákra, de általában cs egy nappal előttük. egy részük sikerül, egy részük nem. aztán azon rinyálok, h jajj, cs meglegyen a 15 kredit, és számolgatom, h miből mennyi kell ahhoz, h ösztöndíjat is kapjak. elmegyek mérőtáborba, most két hét helyett cs két nap lesz. mérünk, építünk, persze elszúrunk vmit, de majd elcsaljuk a dolgot, h ne vegyék észre. később közeleg a vizsgaidőszak vége, és egyre depressziósabb leszek, felhasználom a dékáni 2.iv engedélyem idén is. tovább növelem az összes iv-m számát és a lemaradásom a többiekhez képest. ne hidd h kicsinyes vagyok, mikor múltkor kiakadtam, h én vagyok a leghülyeébb az évfolyamon, az nem annak a tárgynak szólt, amit nem vettem fel, hanem a mínusz 59 kreditemnek az előirányzotthoz képest. az két félév. ''de talán majd idén''... minden vizsgaidőszakom ezzel a mondattal kezdem...

láttad az amélie csodálatos életét? múltkor eszembe jutott egy jelenet a filmből. talán mikor a fotókiállításon voltam, de lehet h nem. szóval. amélie kap egy fényképezőgépet, kárpótlásul a szabadon engedett aranyhalért. egész nap kattogtat, de a képeiben a saját maga által elképzelt alternatív valóságot látja. a felhő nyuszi alakú. a fehő maci alakú. én is ilyen vagyok. és azok a képek, amik számomra a legdurvábbak, ugyanilyenek. nekem, akkor, ott, mikor megnyomtam a gombot mást jelentett a téma, mint amit bárki számára jelent, jelenthet, aki megnézi a képet. eltartott egy ideig, amíg erre rájöttem. én minden alkalommal újraélem azt az érzést, mikor ránézek egy adott képre, ami akkor készült, mikor éppen valami nagy dolog folyt le bennem - azt hiszem cs ezért csinálom.''


 

lehet, h most egy ideig nem is írok. csak olvasok.




Régebbiek | Végére »